Egy zsúfolt iskolai folyosón egy diák gúnyos megjegyzéseket tesz egy másikra, miközben többen állnak körülöttük. Mindenki látja, mi történik, mégis úgy tűnik, senki sem avatkozik közbe, sőt, esetleg mások is csatlakoznak hozzá. Ismerős? Sajnos egyre több fiatal számára igen. De mit tehetünk azért szülőként, hogy elejét vegyük az ilyen helyzetek kialakulásának?

Az iskolai zaklatás gyakran azért tud folytatódni, mert a szemlélők nem avatkoznak közbe, életbe lép a bámészkodó hatás (ennek szociálpszichológiai hátterét már bemutattuk egy korábbi bejegyzésünkben). Sok esetben attól tart a fiatal, hogy ha közbelép, ő maga is célponttá válhat, és nem is tudja, hogyan kellene helyesen reagálni egy ilyen helyzetben. A zaklató erősebbnek érzi magát, az áldozat pedig még elszigeteltebbnek, amikor úgy tűnik, senki sem áll ki mellette.

Amikor megtudja egy szülő, hogy gyermeke iskolai zaklatás vagy kirekesztés részese – akár áldozatként, akár szemlélőként –, az első reakció általában az azonnali cselekvés vágya. Ez teljesen érthető, hiszen gyermekünk védelme és jólléte mindannyiunk elsődleges prioritása.

De az iskolai bántalmazás ritkán egyszerű, két szereplős történet. Valójában egy összetett csoportdinamika része, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe: a bántalmazónak, az áldozatnak, a szemlélőknek, és azoknak is, akik látszólag nem érintettek. Amikor csak a saját gyermekünkre koncentrálunk, könnyen elveszítjük ezt a szélesebb képet.