Pedig mindannyian fontosak vagyunk valakinek. Az a néni, aki lassabban találta meg a pénztárcáját a boltban fizetéskor, talán valakinek az imádott nagymamája. Az a férfi, aki zavartan keresi a megfelelő peront, lehet, hogy valakinek az édesapja, aki most először utazik egyedül egy stroke után. Az a könnyes szemű tinédzser a padon pedig valakinek a kishúga, aki épp most élte át élete első szerelmi csalódását.
Gyakran megfeledkezünk róla, de mindannyian egy hatalmas, láthatatlan hálózat részei vagyunk. Nem mindig látjuk azonnal, ki milyen szerepet játszik mások életében, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne értékes. És sajnos azt sem látjuk, hogy nem mindenki mellett áll ott valaki, aki megvédené, amikor szüksége van rá.
Ez a felismerés vezetett el a “szívességbank” gondolatához. A koncepció egyszerű: amikor segítünk valakinek, nem azért tesszük, hogy viszonozza. Nem is feltétlenül annak adjuk tovább a segítséget, akitől kaptuk. Ehelyett egy végtelen láncot alkotunk, ahol a jó cselekedetek körbe-körbe járnak a társadalomban.
Amikor segítünk másoknak, nem csak egy problémát oldunk meg, hanem példát is mutatunk. A körülöttünk lévők látják, hogy igenis lehet és kell is törődni egymással. És talán legközelebb ők is megállnak majd, amikor meglátnak valakit, akinek segítségre van szüksége.
És talán épp ez a felismerés az, ami képes megváltoztatni a világot – egy segítő kéz, egy kedves szó, egy megálló ember.
Ha szeretnél többet megtudni az Állj ki másokért! workshopunkról, kattints!