Köztük két- és négylábúakéra. Mint Nagy Árpád, a Magyar Közút munkatársa például, aki saját vizéből itatott meg egy szomjas gólyát Tiszakécskétől nem messze.
De ott van Huszti István példája is, a nyírábrányi polgárőré, aki a menetrend szerint közlekedő buszon ülve vett észre egy út közepén fekvő, rossz állapotban lévő kutyát, és megállíttatta a buszt, hogy megitassa és segítséget hívjon neki.
Megkérdeztük állandó trénerünket, Fejes-Martinez Krisztát, szerinte van-e tudományos magyarázat arra, hogy az emberek zöme igenis rezonál az állatokkal kapcsolatos hírekkel, könnyebben és szívesebben mozdul, ha segíteni kell nekik?
Kriszta szerint ma már tudományosan bizonyított tény, hogy az állatoknak nagyobb valószínűséggel állunk meg segíteni, mint egy idegen embernek. Ennek a viselkedésnek a hátterében nem afféle szándékos ridegséget kell keresnünk; az ok inkább az érzelmeinkben és az evolúciós huzalozásunkban keresendő.
“Az állatokat – hasonlóan a kisgyerekekhez – tehetetlennek látjuk. Úgy érezzük, védtelenek, ráadásul képtelenek segítséget kérni” - mondja.
Legalább ilyen fontos mozzanat az is, hogy egy tűző napon, vagy egy rövid láncon szenvedő állattal kapcsolatban senkiben sem merül fel – még tudat alatt sem -, a hibáztatás.
“Senki nem gondolja a kutyáról, macskáról, vagy a gólyáról, hogy esetleg hibázott, vagy tett valami rosszat, amiért megérdemli, hogy ilyen helyzetbe került. Szemben például a a bajba jutott embertársainkkal, ahol ez időről-időre felmerül, még ha csak tudat alatt is.”
Kriszta kiemelt még egy fontos dolgot: szerinte egy szenvedő állat megitatása, meggyógyítása esetleg gazdához juttatása egyértelmű és kézzel fogható sikertörténet. Az emberi problémák ezzel szemben sokszor nagyon is összetett dolgok, amik megoldása is ennyire összetett segítséget igényel. Vannak, akiket a megfelelő tudás, vagy épp eszközök hiánya elbátortalanít, tehetetlennek érzik magukat, így meg se próbálják.
A jó hír, hogy a segítségnyújtás nem csupán ösztön kérdése – tanulható is. Minél jobban értjük, hogyan működik a bámészkodó hatás, mi tart vissza minket a cselekvéstől, és hogyan tudunk biztonságosan, hatékonyan segíteni, annál nagyobb eséllyel lépünk közbe, amikor valóban szükség van ránk.