“2012-ben Halácsy Peti hívott fel azzal, hogy megismerte a világ egyik legfontosabb szociálpszichológusát, aki egy konferencián a közönyről beszélt és arról, ez hogyan alakítható át. Azt is mondta, meghívta Magyarországra és a professzor igent mondott. “Most mit csináljunk?” – kérdezte Péter. Majd’ egy évig beszélgettünk és … nem csináltunk semmit.
2013 szeptember 1-én Phil jelentkezett azzal, hogy októberben jön Európába és áll-e még a meghívás? Állt.
Emlékszem, milyen izgatottak voltunk október 3-án, amikor életében másodszor érkezett Magyarországra. Pistyur Vera ment érte, Ő hozta el a szalonba, amit miatta szervezetem, és ahol Zimbardo 200 embernek tartott előadást arról, hogyan lehet mindenkiből hétköznapi hős és miért jó így élni. Felemelő, megható és inspiráló volt. Sosem fogom elfelejteni, ahogy az este végén egy híres magyar szociálpszichológus és egy elismert magyar tévés kísérte az autóhoz és közben azt bizonygatták, hogy ez itt, Magyarországon nem fog menni. Phil pedig csak azt mondogatta, hogy “Próbáld meg.”, “kezdj bele”, “csináld”, “Próbáld meg.”, “kezdj bele”, “csináld”. Minden egyes szava energizált és erőt adott.
Még 5 napig maradt. Orosz Gáborral és Bolyky Danival elhatároztuk, hogy meglátogatjuk, mert van ideje. Dani hozta a libamájat és a bagettet, Gábor talán valami zöldséget, én sütöttem egy brownie-t, szerencsére liszt nélkül. Ő megterített 4 személyre és pezsgővel várt minket. Öt órán át beszélgettünk. Felejthetetlen kezdete volt az azóta eltelt 11 évnek. Akkor, ott határoztuk el, hogy elindítunk valamit, amibe rengeteg energiát fektetünk. Szervezünk nemzetközi konferenciát, egy média kampányt, elhozzuk a tréningetket a tanároknak és szervezünk egy fesztivált fiataloknak – emlékszem, folyton azt hajtogatta, milyen csodálatos lenne egy egyhetes rockfesztivál! Végül elég volt egy nap is, de megcsináltuk: 2014. június 15-én a VIP-páholyban ült, és inspirálta a fiatalokat és a zenekarokat, akik még egy dalt is írtak a mindennapi hősiességről. Arra is emlékszem, milyen határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy Dr. Edith Eva Egert érdemes meghívni a konferenciánkra. Még a repülőjegyre is Ő gyűjtött pénzt, és soha nem felejtem el, milyen boldogan mutatta be nekem, mintha azt mondta volna: „látod, milyen fantasztikus ember?”. Kitartó volt, kedves, határozott és rendkívül energikus.
Azt sem felejtem el, milyen fáradt volt, amikor 84 évesen, két hét budapesti tartózkodás után kivittem a repülőtérre – ahonnan, azt hiszem, Londonba utazott. Azt mondta: „Úgy jöttem ide Budapestre, mintha 80 éves lennék, de olyan fáradt vagyok, mintha legalább 84 éves lennék”. 🙂 A későbbi látogatásainál „sokkal” ritkább programot szerveztünk, de tudom, hogy így is tetszett neki az a sűrű két hét. Mert látta, milyen hatással volt a fiatalokra, a pedagógusokra és a médiára, amikor itt járt. És azt is látta, hogy milyen intenzíven adaptáljuk a tudását és építjük be az iskolákban a tanárok és a gyerekek életébe. Hogy tudjanak és merjenek kiállni és tenni önmagukért és főleg másokért. Örökké hálás leszek neki a tudásért, a sorsnak pedig azért, hogy ezt tőle tanulhattam. És még sok minden másért is.
Az átélt vicces élményekért. Amikor a reptéren kértünk egy kávét, és láttuk a pincér szemében, hogy ismerősnek tűnik, és már majdnem azt mondtuk, hogy „maga Lombardo? Vagy Zimbo?” Mert gyakran eltévesztették a nevét. És ahogy összekacsintottunk, mert feltételeztük, hogy így lesz. A pincér viszont tökéletes angolsággal és tudással mesélt Phil életéről és munkásságáról. Hogy mit olvasott, és mennyire tiszteli őt, amiért elhozta a mindennapi hősiességet Magyarországra. Leesett az állunk! 🙂
Vagy amikor a Náncsi Néni néni étterem mosdójából nevetve jött ki, mert valaki megszólította a piszoárnál. Vagy amikor elmentünk Tihanyba és Balatonfüredre, hogy megnézzük Magyarország másik arcát, a vidék szépségét, és egy tóparti séta közben odajött hozzánk egy fiatal pár. A férfi elkezdte felemelni a mutatóujját. Úgy, mint amikor meglát egy ismerőst, de nem biztos magában. Végül megszólított minket és azt mondta: „Elnézést, de nagyon hasonlít arra a híres szociálpszichológusra”. Phil azt kérdezte: „Úgy érti, Zimbardora?” A férfi sietve válaszolta: „Igen, igen, rá gondoltam”. Phil elmosolyodott, mi folytattuk az utunkat, én pedig a háta mögött visszaszóltam a párnak: „Nem hasonlít rá. Ő az. ”
Nem fogom elfelejteni a fantasztikus és inspiráló előadásait, azt, ahogyan egy dedikáláson vagy az utcán, bárhol, mindenkihez volt egy kedves szava. A tanításait, ahogy ott ültünk a lakásomban, és megmutatta, hogy miért, hogyan fontos a growth mindset, és a bámászkodóhatás. És ráébresztett arra, hogy ezzel kellene kezdeni a közös munkát. 11 óra 10 perc volt aznap, amikor megértettem, milyen hihetetlenül egyszerűnek és logikusnak tűnt minden, amit mondott, és hogy mennyire elrontottuk, tudattalanul, a gyerekeink nevelését. És felemelő érzés volt megérteni, hogy mit tehetünk most. Ezt az érzést azóta is minden alkalommal átélem, amikor tréninget tartok. És szeretném, ha az emberek úgy éreznék, mint én 11 óra 10 perckor.
Nagyon szerettük, hogy évente kétszer is eljött Budapestre. Nem akartunk egy pillanatot sem veszíteni belőle. Annyi mindent adott és ahogy tavaly a 90. születésnapján mondtam, az a szalon, majd az az ötórás beszélgetés és az azóta eltelt majdnem 11 év megváltoztatta az életemet és az alapítványunkon keresztül még sokezer, sok tízezer más ember életét.
Szeretet és hála van a szívemben. És nehéz elfogadni, hogy már nem mondhatom neki tört angolsággal, hogy „emlékszel, amikor ott álltunk…” stb. Most csak elképzelem, milyen lenne, ha most itt állna Budapest egyik főterén, hőskék pólóban, és azzal kezdené a beszédét, hogy „a probléma az, hogy…” vagy „ami érdekes…”. Szerettük ezeket a szófordulatokat . Csakúgy, mint a beszélgetéseket, azt, ahogyan kezet fogott, ahogyan őszintén érdeklődve fordult az emberekhez, amikor megszólította őket. Ahogy figyelte, hogyan épül a Párizsi Hotel, ahová végül Ő is beköltözött néhány napra. Ahogy mindig szánt időd az önkéntesekre, piknikre a szabadban. Ahogy türelmesen és szeretettel hagyta, hogy fotó készüljön vele. Még akkor is, amikor nagyon fáradt volt.
Ezeket és még sok más emléket őrzök meg a szívemben, a lelkemben, és továbbviszem a tőle kapott tudást.” – társalapítónk, Orosz Györgyi megemlékezése Philip Zimbardo professzorról.
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2024. október 14-én elhunyt Prof. Philip Zimbardo, a világ egyik legelismertebb szociálpszichológusa, a Stanford Egyetem emeritus kutatója.
Munkássága, különösen a híres stanfordi börtönkísérlet, és a bámészkodó hatással kapcsolatos kutatási eredményei meghatározóak a pszichológia, a szociálpszichológia történetében és a társadalomban is világszerte.
A stanfordi börtönkísérlet után Zimbardo professzor fő kutatási területe az emberi agresszió maradt. A szituáció hatalmát vizsgálta, vagyis azt, hogyan és mennyire befolyásolja az emberek viselkedését az, ha sokan vannak egy adott helyzetben.
2003-ban az iraki háború kapcsán a világsajtót bejárta az az abu ghraib-i börtönben készült fotósorozat, amely dokumentálta, hogyan kegyetlenkednek a katonák a fogvatartottakkal. A helyzet nagyban hasonlított a stanfordi börtönkísérletre. Zimbardo professzor ezért és ekkor kezdte azt vizsgálni, hogyan lehet az átlalában közönyös, hétköznapi emberekből a jobbik énjüket kihozni, hétköznapi hősökké válni, és hogy a mindennapi hősiesség hogyan tanulható és gyakorolható. Ez a gondolat és az elmúlt több évtized szociálpszichológiai kutatási eredményei vezették Őt a Heroic Imagination Project megalapításához, amelynek célja az emberek ösztönzése és képzése arra, hogy merjenek és tudjanak kritikusan gondolkozni, álljanak ki másokért, cselekedjenek hősként a mindennapi életben és ne maradjnak bámészkodók a nehéz szituációkban.
Magyarország különösen fontos szerepet játszott Zimbardo professzor életében és munkásságában. 2014-ben Orosz Györgyivel és Halácsy Péterrel megalapította a Hősök Tere Kezdeményezést (ma Hősök Tere Alapítvány), amelynek célja, hogy tegyen a társadalmi közöny ellen,bátorítson, tudatosságot és tudást adjon ahhoz, hogy az emberek merjenek kiállni és tenni másokért a hétköznapokban. Zimbardo úgy vélte, hogy mindenkiben ott rejlik a hős, és hogy az empátia, a felelősségvállalás és a tudatos cselekvés képes pozitív változásokat elérni a világban. E gondolatok mentén inspirálta a magyar fiatalokat, tanárokat és közösségeket arra, hogy ők is váljanak hétköznapi hősökké.
2013 októbere és 2020 között, a Hősök Tere Alapítvány kapcsán Zimbardo professzor évente több alkalommal járt Magyarországon és rendszeresen tartott előadásokat, workshopokat, beszélgetéseket, vendége volt különféle összejöveteleknek. Ezeken a rendezvényeken inspirálta a hazai szakembereket és a nagyközönséget egyaránt, és erősítette azt az üzenetet, hogy az egyéni tetteknek hatalmas ereje van, és hogy némi tudatossággal mindenki képes arra, hogy pozitív változást érjen el a környezetében. Ez lehetősége és felelőssége is minden embernek.
A Professzor több jelentős könyvet írt. A Lucifer-hatás: Hogyan és miért válnak a jó emberek gonosszá? című műve mély betekintést nyújt az emberi viselkedés sötétebb oldalába. A Pszichológia mindenkinek 4 kötete a hétköznapi emberek számára is érthetővé teszi a psziché bonyolult működését, emellett alap műnek számít több ország pszichológiai oktatásában. Az idő-paradoxon: Hasznosítsd újra a tegnapot, élvezd a mát, és légy úrrá a holnapon! a különböző időperspektívák hatását vizsgálja a boldogság és a sikeresség megélésére. Munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi viselkedést, és azonosítsuk azokat a tényezőket, amelyek képesek az emberekből kihozni a jót és a rosszat egyaránt.
Philip Zimbardo professzor távozásával a világ egy kiváló tudóst veszített el, aki életművével nemcsak a pszichológiát, hanem az egész társadalmat gazdagította. Öröksége a tudományban és az emberi közösségekben is tovább él: inspirációt nyújt ma is mindazoknak, akik hisznek abban, hogy mindenki képes kihozni magából és másokból a legjobbat és hőssé válni a megfelelő pillanatban. A tudását és küldetését az alapítványban visszük tovább. Emlékét szívünkben őrizzük.
Philip Zimbardo emlékére családja az alábbi emlékoldalt készítette, amelyen keresztül megoszthatják róla szóló emlékeit azok, akik ismerték: https://www.legacy.com/us/obituaries/legacyremembers/philip-zimbardo-obituary?id=56549140
Hősök Tere Alapítvány