A közelmúltban részt vettünk a Hősök Tere Alapítvány egyik nyílt workshopján, amely a bámészkodó hatás jelenségét mutatta be, azaz azt, hogy miért nem avatkoznak közbe az emberek vészhelyzetekben. A program nemcsak elméleti tudást adott, hanem gyakorlati tapasztalatot is, hiszen egy terepgyakorlatra is sor került az Astoria környékén.
A workshop első részében a bámészkodó hatás pszichológiai hátterét ismertük meg, megtanultuk, hogy vészhelyzetekben az emberek gyakran nem avatkoznak közbe, ha sokan vannak jelen. Ennek fő okai a felelősség megoszlása és a társas befolyás: mindenki azt feltételezi, hogy majd más cselekszik, és ha mások tétlenek, mi is hajlamosak vagyunk passzívak maradni.
A nap második felében kiscsoportos gyakorlatok során modelleztünk szituációkat az Astorián, megfigyeltük hogyan viselkednek az emberek különböző helyzetekben. Különösen érdekes volt látni, mennyire gyorsan vagy éppen lassan reagálnak járókelők, ha valaki segítségre szorul, illetve hogy a városi nyüzsgésben sokan próbálnak „láthatatlanná válni”.
Ez a tapasztalat rávilágított, mennyire fontos a tudatosság. Ha felismerjük, mi zajlik bennünk és körülöttünk, nagyobb eséllyel tudunk cselekedni, és talán pont mi leszünk azok, akik elindítják a változást.
A workshop önreflexióra hívott bennünket.
Megálltunk, és elgondolkodtunk:
Kaptunk tudományos válaszokat, de szemléletformáló gondolatokat is, hogy megtaláljuk a saját kérdéseinkre a saját válaszainkat. Megerősödve távoztunk: a felelősség súlyát érezve, de könnyítve a saját döntésünk lehetőségével, ítélkezés nélkül.A workshop emlékeztetett arra, hogy a hősiesség nem mindig látványos sokszor egy apró gesztus, egy pillantás, egy megállás is elég ahhoz, hogy valaki ne maradjon egyedül.
A beszámolót írta: Anikó és Orsi, a workshop két résztvevője