Fontos, hogy szülőként mi is őszintén feltegyük magunknak a kérdést: nem aggódjuk-e túl ezt az időszakot? Nem tekintünk-e úgy a gyerekre, mint egy versenylóra a sorsdöntő futamon? Mintha az egész jövője azon múlna, hogy most hova veszik fel. A valóság azonban sokkal árnyaltabb. Egyetlen felvételi, egyetlen iskola nem pecsételi meg egy gyerek életútját. Sokkal többet számít, hogy közben mit tanul meg magáról: hogyan küzd meg nehézségekkel, hogyan áll fel egy kudarcból, és mennyire tud bízni a saját fejlődési képességében.
Sok gyerek és szülő az utolsó pár hétben próbálja bepótolni a lemaradást, ami csak még több stresszt okoz. Segítsd a gyermekedet abban, hogy hosszabb távon, kisebb adagokban tanuljon! Egy világos, reális ütemterv segít elkerülni a kapkodást és erősíti a magabiztosságot.
A gyerekek könnyen azt érezhetik, hogy az egész értékük egy pontszámon múlik. Ebben a szülői visszajelzéseknek óriási szerepe van. Érdemes tudatosan észrevenni és megerősíteni az erőfeszítést és az előrelépést: „Látom, mennyit gyakoroltál!”, „Ugye, ma már mennyivel jobban megy?” Ez segít abban, hogy a gyermeked ne féljen próbálkozni, és ne csak a végeredményben mérje magát.
A próbatesztek és gyakorlófeladatok nem arra valók, hogy kiderüljön, „elég jó-e” a gyerek. Arra valók, hogy megmutassák, miben érdemes még fejlődni. Ha valami nem sikerül, érdemes együtt végignézni: hol volt a nehézség, mit lehetne másképp csinálni legközelebb? Így nem fog félni a hibázástól, hanem tanulási lehetőséget lát benne.
A kimerült, túlfeszített gyerek nem tanul hatékonyabban, sőt. A hatékony tanulás nem azt jelenti, hogy órákon át görnyed a füzet fölött. Fontosak a pihenők, a mozgás, a játék és a kikapcsolódás is. Ha azt látod, hogy egyre feszültebb és kimerültebb, tartsatok szünetet! Egy frissítő séta vagy egy kis zenehallgatás csodákra képes.
Szülőként nem kell, és nem is érdemes házi tanárrá válni. Sokkal többet számít, ha azt érzi a gyermeked: nincs egyedül, és akkor is rendben van, ha valami nem sikerül elsőre. Egy-egy őszinte bátorítás. Például: “Látom, hogy ez most nehéz, és elfáradtál. Pihenj egy kicsit, és ha szeretnéd, beszélgessünk, vagy mondd miben tudok segíteni!” Ez gyakran többet ér, mint még egy óra gyakorlás.
Könnyű észrevétlenül belecsúszni abba, hogy a felvételit nemcsak a gyerekünk megmérettetésének, hanem a saját szülői „sikerünk” visszaigazolásának is éljük meg. Ilyenkor a gyerek könnyen azt érezheti, hogy nem önmagáért, hanem az elvárásokért, a presztízsért, a „jó iskoláért” kell teljesítenie. Pedig a gyerek nem projekt, nem befektetés és nem versenyló. Nem az a dolga, hogy a lehető legjobban reprezentáljon minket. Az ő feladata az, hogy tanuljon, fejlődjön, próbálkozzon, néha hibázzon is.
Ha azt tudatosítjuk magunkban, hogy az ő értéke nem egy iskolanéven vagy pontszámon múlik, az hatalmas terhet vehet le a válláról. És paradox módon éppen ettől tud felszabadultabban és gyakran jobban is teljesíteni.
Bár mindenki szeretné, ha gyermeke bekerülne az álomiskolába, fontos tudatosítani, hogy a világ nem dől össze, ha máshová kerül. Ha ezt előre megbeszélitek, az csökkentheti a szorongást és segíthet abban, hogy gyermeked nyugodtabban álljon neki a felvételinek.
A központi felvételi egy nagy kihívás, de nem kell, hogy az egész család életét megkeserítse. A growth mindsettel, azaz fejlődési szemlélettel támogathatod a gyermekedet abban, hogy ne csak a vizsgán, hanem az életben is magabiztosabb és rugalmasabb legyen. Ne feledd: a legfontosabb dolog nem az, hogy hány pontja lesz vagy melyik iskolába kerül be, hanem hogy közben milyen emberré válik, mennyire tud bízni magában, mennyire mer próbálkozni, és mennyire érzi azt, hogy feltétel nélkül szerethető és értékes.
Ha szeretnél többet megtudni arról, hogy hogyan támogathatod a gyermekedet fejlődésfókuszú (growth mindset) szemlélettel, gyere el a 4 alkalmas, szülőknek szóló Dicsérj jól! – A motiváló visszajelzés művészete workshopunkra, vagy böngéssz további eseményeink között!
Hogy ne maradj le a közelgő workshopjainkról, kövess minket Facebookon és iratkozz fel a hírlevelünkre!