Idén 50 kivételes pályázat érkezett a Pillangó díjra. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen minden pedagógus értékes és inspiráló történetet hozott. Öröm volt látni, mennyi elhivatott tanár dolgozik hazánkban, akik munkájukkal és emberségükkel nap mint nap bizonyítják, hogy az egymásra figyelés, az elfogadás és a kitartás képes közösségeket formálni, életeket megváltoztatni. Hosszas mérlegelés után megszületett a döntés: kiválasztották azt az öt pedagógust, akik továbbjutottak a második fordulóba. Most bemutatjuk Neked őket – közülük választja ki a zsűri személyes beszélgetések után a 2025-ös Pillangó díj nyertesét.
Wettstein András Oszkárné Etelka biológia–kémia szakos tanár, drámapedagógus, jelenleg pedig pszichodráma-asszisztensként képezi magát tovább, mert fontosnak tartja, hogy segítő munkáját a lehető legszélesebb körű szaktudásra építse.
Pedagógiai munkájának legfontosabb területe a színjátszócsoport, amelyet több, mint tíz éve vezet. A csoportban olyan gyerekeket is megszólít, akik valamilyen nehézséggel küzdenek: autizmussal érintett tanulókat, beszédhibás diákokat, visszahúzódó vagy izolált gyerekeket. A próbák és az előadások során nem csupán színjátszást tanulnak, hanem önbizalmat, hitet és közösségi felelősséget is. Az idei tanév végén bemutatott „Az emlékek őre” című darabban a szereplők között több hátrányos helyzetű tanuló volt, akik Etelka vezetésével megtapasztalták, hogy a nehézségek ellenére is mások számára nagy élményt okozni, értékeset alkotni. Az előadás nemcsak a diákok önbizalmát erősítette, hanem az egész osztály közösségét is, hiszen a szereplők sikereit a többiek együtt ünnepelték.
Munkájában a színjátszás mindig eszköz, amelyen keresztül az elfogadás és a szolidaritás erősödik.
Erdősné Dávid Alexandra matematika- és etikaoktatóként, valamint osztályfőnökként legfontosabb feladatának tartja a biztonságos, elfogadó és együttműködő közösség építését. A bullying elleni fellépésben kiemelkedő munkát végez: diákjaival a Kamaszfesztivál keretein belül „Ne bántsátok egymást!” kampányt indított, amelyet közösségépítő programok – például osztálypaktum, plakátverseny és rendszeres kirándulások – kísérnek. Célja az intézményi szintű bullying megelőzése és kezelése érdekében egy iskolai kódex bevezetése. Konfliktuskezelő szituációs játékokat és közös elemzéseket alkalmaz, hogy a gyerekek ne maradjanak passzív szemlélők, hanem felismerjék saját felelősségüket, ha valaki bajban van. Az új tanulók beilleszkedését egy kortárssegítő rendszer segíti, amelyet szintén ő dolgozott ki.
Osztályában közösen ünneplik meg egymás sikereit, kialakította a „hibázni szabad” elvet, és nagy hangsúlyt helyez a konstruktív visszajelzések gyakorlására. A hibákat minden alkalommal a tanulás lehetőségeként értelmezik, közösen keresve a javítás módját. Tudatosan alakít vegyes képességű csoportokat és mentorpárokat, külön figyelmet fordítva a BTMN és SNI tanulók beilleszkedésére. Fontosnak tartja a felelősségvállalást is: diákjai rendszeresen segítik a fiatalabbakat iskolai programokon. Munkája nyomán a tanulók nemcsak tudásban, hanem empátiában és közösségi felelősségben is megerősödnek, és maguk is tudatosan érzékelik ennek pozitív hatását.
Hajdu Henrietta 26 éve elkötelezett pedagógus, iskolaigazgató az Encsencsi- Penészleki- és Nyírvasvári Általános Iskolában, akinek munkáját hármas cél vezeti: a tanulók fejlődésének támogatása, a nevelőtestület szakmai erősítése és az iskola közösségének építése.
Hitvallása szerint minden gyermek képes fejlődni. Módszerei a pozitív megerősítésre, az egyéni erősségek kiemelésére és a hibák tanulási lehetőségként való kezelésére épülnek. Osztályfőnökként rendszeresen tart önreflexiós órákat és érzékenyítő beszélgetéseket, ahol a diákok megtanulják felismerni a helyzeteket és segíteni egymást. Fontosnak tartja, hogy megtanulják, hogy a mindennapi helyzetekben is kiálljanak egymásért.
Henrietta tudatos közösségépítő tevékenységeivel arra neveli a diákokat, hogy ne maradjanak közömbösek mások problémái iránt. Rendszeresen szervez „barátsághét” programokat és kooperatív játékokat, amelyek során az empátia, az együttműködés és a közösségi felelősség természetessé válik.
Szajkó Cintia 7 éve dolgozik pedagógusként egy hátrányos helyzetű iskolában Monokon, ahol nemcsak tudást ad át, hanem álmokat és jövőképet is épít a gyerekeknek. Történelem- és etikatanárként, valamint kutatóként a cigány fiatalok tehetséggondozását, iskolai életútját és a sikeres roma nők példáját állítja középpontba – sőt, ebben a témában publikált is.
Munkáját nemcsak a tanteremben, hanem a közösségben is végzi: a cigányság társadalmi integrációjáért dolgozik, és példát mutat abban, hogy a kitartás és az önelfogadás hogyan formálhat egy egész közösséget.
Amikor Monokra került, a gyerekek önbizalom nélkül éltek, sokszor kizárva érezték magukat. Ma már az ő tanítványai állnak színpadra a települési rendezvényeken, tehetségükkel és értékeikkel büszkén képviselve közösségüket.
Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megtanítsa a gyerekeknek: fogadják el önmagukat, legyenek empatikusak másokkal, és lássák meg, hogy roma fiatalként fontos és értékes szereplői lehetnek a társadalomnak.
Kékesiné Jánó Rozália 54 éve dolgozik a pedagóguspályán, és ma is aktívan segíti a mozgássérült fiatalokat abban, hogy esélyt kapjanak a teljes, önálló életre. Pályáját a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdte gyermekfelügyelőként, majd gyógypedagógus diplomát szerzett, és tanárként, később igazgatóhelyettesként is dolgozott. Bár vezetőként is elismerték, ő mindig a gyerekek közelségében érezte magát otthon.
Nevéhez fűződik a „Jánó-módszer”, amely a számítógépes írást állítja a mozgáskorlátozott gyermekek esélyegyenlőségének szolgálatába. Módszerét szabadalmaztatta, könyvekben, tanulmányokban és szakmai napokon adja tovább a pedagógusoknak – hogy minél több fiatal kapjon lehetőséget az önállóságra.
Munkájáról film is készült, és digitális taneszközök is születtek, amelyek segítségével bárki elsajátíthatja a számítógépes írás készségét.
54 év alatt generációk kerültek ki a keze alól: fiatalok, akik megtapasztalták, hogy nincs lehetetlen, és hogy ők is értékes, fontos tagjai a társadalomnak.