A szociálpszichológia a sztereotípiát az emberek egy csoportjáról alkotott általánosításként határozza meg, amelyben feltételezzük, hogy ha a csoport tagjai egy valamiben azonosak (például mind olaszok) akkor a többi tulajdonságaikban is megegyeznek (például: hangosak, jól főznek, jól öltöznek, sokat késnek, stb).
Kétségtelenül sokkal egyszerűbb a kőművesekről, maratonfutókról vagy a szőke nőkről általánosságban beszélni, mint minden egyes embert személyesen megismerni.
Míg az embercsoportokra vonatkozó ilyen általánosítások hasznosak lehetnek gyors döntések meghozatalakor, sokszor tévútra visznek minket, ha konkrét egyénekre alkalmazzuk őket.
Ha a leegyszerűsítő sztereotípiánkhoz negatív érzelmet társítunk, a sztereotípiák veszélyesekké és igazságtalanokká válnak, és gyakran előítéletté akaulnak.
Az előítélet az, amikor valakinek sztereotípiákon alapuló (általában negatív) meggyőződése van egy személyről vagy személyekről csak azért, mert az illető egy bizonyos csoporthoz tartozik (vagy annak feltételezett tagja) miközben személyes tapasztalattal általában nem rendelkezünk róla. Az előítélet megnyilvánulása: a szexizmus, rassziszmus, homofóbia, antiszemitizmus, és még sokáig sorolhatnánk.
A diszkrimináció pedig az, amikor valaki az előítéletes meggyőződései alapján cselekszik: például megtagadja a kiszolgálást egy felekte bőrűnek a boltban, nem alkalmaz romákat, vagy kevesebb fizetést ad ugyanazért a munkáért egy nőnek.
Nagyon fontos, hogy észrevegyük és tudatosítsuk magunkban, amikor másokról vagy akár önmagunkról előítéletesen gondolkodunk, és megkérdőjelezzük ezeket a sokszor automatikus gondolatokat, enélkül ugyanis nem tudunk objektív, megalapozott döntéseket hozni másokról és magunkról. Áldozatként pedig azt fontos tudatosítanunk, hogy nem kell csöndben tűrnünk, amikor más emberek mindenféle címkékkel ellátott dobozokba zárnak minket.
Altalánosságban elmondható, hogy növekszik a tolerancia a más kultúra és társadalom iránt és sokan nem akarnak negatívan viszonyulni például a menekültekhez, homoszexulálisokhoz. Mégis megjelenik az emberekben az előítéletesség, hiszen a saját egészségünk és jóllétünk miatt is aggódunk. Nem feltétlenül attól, hogy meggyilkolnak minket, hanem attól, hogy elveszik a munkánkat és hogy a népek keveredésével a saját kultúránk is odaveszik.
A kutatások szerint Magyarország Európa egyik legelőítéletesebb országa
Az előítélet akkor válik veszélyessé, ha széles körben elterjed. Például az újságokban, a televízióban vagy a rádióban, a közösségi médiában. Különösen, ha senki nem lép fel ezekkel a gondolatokkal szemben, akkor egyre többen és többen hihetnek az előítéleteknek. A társadalomban elterjedt negatív előítéletek feszültséget okozhatnak a csoportok között, növeli a kirekesztést, társadalmi egyenlőtlenséget.
Ha egy adott csoportról negatív dolgokat ismételgetnek újra és újra, akkor az emberek ezt előbb-utóbb tényként, és nem előítéletként kezelik.
A mindennapi előítéletek elleni küzdelem első és legfontosabb lépése, hogy felismerjük őket, és elismerjük, hogy mindannyiunkat érintenek. Mindenkinek vannak határozott elképzelései bizonyos embercsoportokról, amelyek soha nem vonatkoznak az adott csoport minden tagjára. Ha ennek a ténynek tudatában vagy, és tudatában is maradsz, már megtetted a legnagyobb lépést.
Ha már sikerül felismerned magadban, hogy mikor gondolkozol sztereotípiákban vagy előítéletesen, második lépésként azt próbáljuk elérni, hogy a viselkedésünket, döntéseinket viszont ne az előítéleteink határozzák meg . Arra is ügyelj, hogy ne terjeszd a saját előítéleteidet. Ha véletlenül, akaratlanul is előítéletesen fogalmazol, nyugodtan ismerd be és kérj bocsánatot.
A harmadik lépés hogy ne hagyd szó nélkül! Ha valaki a környezetedben bánt másokat, csoportokat sérteget, reagál, állj bele a helyzetbe! Reagálj a saját baráti és ismeretségi körödben, és reagálj a közösségi médiában is. Minél többen emelik fel a hangjukat az előítélek és a diszkrimináció ellen, annál kevésbé lesz elfogadott a társadalomban. Ne feledd, te is példát mutatsz!