Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem találjuk a módját annak, hogy segíthessünk egy bajba jutott idegennek. Vagy egyáltalán bátorságunk sincs beavatkozni. Szakértők szerint ebben szerepe lehet annak, hogy rengeteg tragédiát megörökítő fotót és videót látni az interneten, és emiatt sokan érzéketlenné válnak, vagy csak félnek, hogy hülyét csinálnak magukból.
„Ciki, hogy mindenki engem néz” – ez az egyike annak a számtalan rejtett mechanizmusnak, ami miatt nem állunk meg segíteni annak, aki az utcán a földön fekszik. Az emberek 81 százaléka tartja magát segítőkésznek, miközben 84 százalék állítja, biztosan nem segítenének neki, ha szüksége lenne rá. Bár könnyű lenne
Mit teszel, ha meglátsz egy földön fekvő embert? Valakit, akit épp bántanak? Ha előtted dobnak ki egy kisteherautónyi szemetet az út mentén? Hezitálsz vagy cselekszel? A Hősök Tere Alapítvány általános -és középiskolákban mutatja meg, hogyan kell a nehéz helyzetekben jól reagálni. Te is tanulhatsz belőle!
Két fontos problémával is szembesül a most a magyar társadalom: a tanárok helyzete, alacsony megbecsültsége, és az Ukrán-Ororsz háború is kapcsolódik az alapítvány tevékenységéhez. Hogyan?
A mai lányokat ugyanúgy zaklatják a buszon, mint minket régen. De miért nem segítünk egymásnak? Orosz Györgyi szerint ennek az lehet az oka, hogy túl sokan vagyunk egy helyzetben és a tömegben nem hozzuk ki magunkból, amit szeretnénk. A Hősök Tere Alapítvány alapítója szerint az a kulcs, hogy valaki
A Hősök Tere Alapítvány munkája egy olyan világért dolgozik, ahol merünk kiállni és tenni magunkért és másokért a mindennapokban. Ahol az együttérzés társadalmi norma, és ahol az emberek a terveik megvalósítása közben is odafigyelnek másokra, és nem csak észreveszik, ha baj van, de segítenek is. Tréningjeink, a szociálpszichológiai kutatásokon
– a tanárok szerint ezzel segíthetünk a digitális oktatásban – Interjú Fejes-Martinez Krisztinával a Hősök Tere Karantén programjairól az NLC-n Hősök Tere: a cselekvő emberek közössége. Ide tartoznak azok, akik nem gondolják, hogy minden gond másoké, akik nem mennek el a problémák mellett sem az utcán, sem az online
Ki a felelős azért, hogy órákon át holtan villamosozik egy idős ember? Miért nem cselekszünk, amikor nyilvánvaló, hogy baj van?
Az előítéletesség kódolva van az emberben, leegyszerűsítendő a mástól mint idegentől való félelmet – vallja Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem professzora, aki már kisgyerekként megtapasztalta, milyen a nyílt diszkrimináció áldozatának lenni. De hogyan születnek az előítéletek? És mi befolyásolja azok alakulását? A megindító személyes történetek mellett ezekről a fontos
Philip Zimbardót, a stanfordi börtönkísérlet révén világhírt szerzett pszichológiaprofesszort a gonoszság megismerése és hosszas tanulmányozása után ma már leginkább az foglalkoztatja, hogyan lehet előcsalogatni az emberekből a jót. Ehhez kapcsolódik az a nagyszabású összefogás és izgalmas kísérlet is, melynek köszönhetően egyre gyakoribb vendég nálunk.